Anne Brontë: Agnes Grey
Üdvözöllek az oldalamon kedves Olvasó!
Ma a legkisebb Brontë nővértől hoztam el az első könyvét. Úgy vettem észre, hogy a három nővér közül Anne kapott a legkevesebb figyelmet. Ha a Brontë nővérekről van szó, hamarabb jut az emberek eszébe Charlotte vagy Emily, pedig a húguk is elég tehetséges volt.
Ez a könyv abban a korban nem váltotta ki az emberekből a várt tetszést. Sőt olyan vádakkal illeték, hogy Jane Austen írói stílusát próbálja leutánozni.
Véleményem szerint ez a könyv csak bemelegítés volt az igazi, nagy könyv előtt.
Ahogy a történet elkezdődött és kiderült, hogy a főszereplőnő nevelőnőnek áll aggódtam, hogy Charlotte Brontë Jane Eyre című könyvére fog hasonlítani. Nem így lett.
Agnes Grey, ahogy a neve is utal rá, egy szürke kisegér. Anne a nevelőnő szemén át látatja az akkori kort, erős társadalomkritikát alkotva. A történetben erős ellentétekkel találkoztam. A szegénység kontra gazdagság áll elsőnek szembe. Ebből kifolyólag a gazdagok lettek az érzelmileg sekélyesek, műveletlenek, de szépek, míg a szegények a műveltek, vallásosak, ám de csúnyák is. A szellemi és lelki érték áll szemben az anyagi javakkal.
Szereplők kevésbé képesek változásra. Aki a történet elején rossznak tűnt, az a végén is az maradt. Egyedül Agnes kezd el megváltozni, tapasztalatokat szerezve felnőni.
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
"Minden igaz történetnek van valami tanulsága, ámbár némelyikben nehéz meglelni e kincset, s ha megleljük is, gyakran oly csekélynek bizonyul, hogy a száraz, összezsugorodott bél nem kárpótol bennünket a dió feltörésének fáradságos munkájáért."
"(…) a kőtől nem várhatod el, hogy olyan formálható legyen, mint az agyag."
„Grey kisasszony különös teremtés; sohasem hízeleg, sohasem dicsér nagyon; de ha kedvezően szól róluk vagy bármilyen tulajdonságukról, akkor biztosak lehetnek benne, hogy helyeslése őszinte.”
"– Ha tökéletességet keres, azt sosem fogja megtalálni.
– Nem azt keresek… nincs hozzá jogom, hisz magam is oly távol állok tőle."
Fülszöveg:
Agnes Grey egy észak-angliai lelkészcsaládban, egyszerű, de szerető környezetben nő fel, ahol a szellemi és lelki értékek mindig fontosabbak az anyagiaknál. A féltve dédelgetett legkisebb lány, hogy segítse a szüleit, nevelőnőnek szegődik gazdagabb családokhoz, hogy az otthon megtanult elvekre nevelje a rábízott gyerekeket. Miközben keserű leckéket kap „az oktatás művészetében”, érett, önálló személyiséggé csiszolódik, aki egyre inkább képessé válik arra, hogy a maga kezébe vegye sorsát… – Anne Brontë önéletrajzi ihletésű regényében feltárul a 19. század derekának Angliája, ahol a régi minták és korlátok még fennállnak ugyan, de az emberek már új eszmények felé fordulva siettetik a változás eljövetelét. A méltán híres mű szerzője erről a változó korról és egy bátor, hétköznapian küzdelmes sorsról mesél őszinte érzékenységgel.
