Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái
Kedves Olvasó!
Ezzel a poszttal zárom is a 2019. márciusi olvasmányaimat, remélem nem haragszol meg ezért!
Most jöjjön is Krúdy Gyula regénye!
Ady Endre éjszakái emléket állít az írónak, a huszadik századnak és annak a kornak az eszméinek. Krúdy mintha csak egy naplót írt volna, úgy vezeti végig az olvasót Budapesten, leírva ki, kivel van épp jó barátságban, vagy épp ki, kivel van haragban, kit honnan tiltottak ki. Ahogy a cím is utal rá, főként Ady-ról szólna ez a regény, akit Krúdy, mint barát, mint akire felnéz, elismeri munkáságát jeleníti meg a lapokon.
A könyv leköveti nagy vonalakban Ady szerelmi életét, de nem helyezi előtérbe. Leírja ahogy az írok kávéházakba, vendéglőkbe mennek. Mégis mintha a főszerep nem is a költőé, hanem azé a korszaké lenne, amiben éltek. Azoknak az embereknek az emlékét őrzi, akiknek a neve nem akkora erővel maradt az irodalomban, mint a Nyugat híres nemzedékének egyes tagjaié.
Krúdy a megfigyelő, aki mindenre emlékszik, hűen felidézi a történéseket, de nem ítélkezik esendőnek, emberinek, sehova sem tartozónak írja le a költőt, akire felnéz.
Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet, aki kicsit többet szeretne megtudni a XX. századról, a hangulatáról.
