2022. június

Zelei Anna: Az elveszett erdő
Avagy, hogy vannak a magyar erdők, ki vigyáz rájuk, van-e jövőjük? 

Kedves Olvasó!

Nagyon szépen köszönöm Romics Viviennek és a Fekete Sas Kiadónak , hogy elolvashattam ezt a csodás könyvet!

A borító, és a könyvben szereplő képek, mind gyönyörűek. Olyan érzést nyújtottak, mintha én is épp bejárnám az erdőket, megismerve a fákat, növényeket, állatokat, az ottani ökoszisztémákat. Minden fejezetet egy-egy vers zárta, amiket egyszerűen imádtam. Kedvencem lett Nagy István Paphnutius: Fakiáltvány és Kozsák Rudolf Árpád: Danse Macabre című versek. 

A könyv által megismertem az erdők titkait, problémáikat, múltjukat, jelenjüket és sötét, semmi jóval nem kecsegtető jövőjüket. 

Lenyűgözött Zelei Anna óriási tudása, a tisztelet, amivel az egész témához hozzáállt. Laikusként is érthető volt mindegyik fejezet. Nagyon sokat tanulhattam ebből a könyvből és elkezdtem megérteni a problémákat. Felnyitotta a szemem és gondolkodásra késztett. Csak reménykedni tudok benne, hogy minél több emberhez eljut ez a könyv és elolvassák, megértik mennyire fontos az erdőinket ismerni, védeni, ápolni, tisztelni. 

Szerintem mindenkinek el kellene olvasnia ezt a könyvet. 

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Idézetek: 

"Amikor még kislány voltam, imádtam a pálmafákat. A messzi egzotikus tájak zöld üstökű, tökéletesen szimmetrikus növényeire jobban vágytam, mint akármi másra. Akkoriban alig voltak szakkönyvek, az internetnek még az "i" betűje se látszott, csak néha láttam kedvenceimet a tévében. Aztán eltelt néhány év, és az iskolában megtudtam, hogy a pálmafák nem is fák, csak a termetük hasonlósága miatt nevezik így őket, ráadásul sokkal közelebbi rokonságban állnak a fűfélékkel, mint a fákkal. Az meg végképp felháborított, hogy milyen kényeskedő fajták, a telet nem szeretik, a fagyot nem bírják és a virágaik sem túl érdekesek. Csodálatom egyre inkább a mi lombhullató, valódi fáinkra irányult, amik zokszó nélkül kibírják a mínusz 40 és a plusz 40 fokot is."

"Mégis, hazánk legfájóbb veszteségeit a trianoni békeszerződés miatt kellet elszenvednünk: erdeink több mint 84%-át elcsatolták, köztük a gazdaságilag, természetvédelmi és turisztikai szempontból legértékesebbeket, a legnagyobbakat, a legszebbeket. Szinte mindent, az ország erdősültsége mindössze 12% maradt. Elveszítettük Selmecbányát is főiskolájával, szakembereivel együtt."

"A II. világháború után indított fásítási programoknak is olyan csúfos eredménye lett, aminek következményeként napjainkra Damoklész kardja lebeg az összes erdőterületünk fölött. Akác, fenyő és nyárfa. Ezek a magasztalt fafajok nyerték az országfásítási versenyt, amelyek ma már a nemkívánatos fajok listáját gyarapítják. A tájidegen akácos durván átalakította az alföldi talajokat, óriási területeket gyomosított el, a szintén nem honos fenyő pedig képtelen elviselni a száraz medencét, a nyárfák telepítése miatt meg dús ártéri erdők vesztek oda."

"Manapság két út vezet az erdőhöz: érzelmi és pénzügyi."

"Az erdő földünk legbonyolultabb és legfejlettebb életközössége, egy gigantikus szuperorganizmus többmilliárdnyi élőlénnyel, melyek kéz a kézben járnak egymással, és ha egy is kiesik a sorból, már nagyon sokat szegényedtünk. Minél jobb megismerjük az erdőket, annál kevésbé lesz igaz, hogy látjuk a fától az erdőt. Azt a nélkülözhetetlen erőt, ami védi és élteti az egész emberiséget."

"Ritkán adatik meg egy növény számára az a luxus, hogy miatta védetté jegyezzenek egy teljes erdőt, de ez az eset jól példázza, hogy egy élőlényt csakis a környezetével együtt lehet sikeresen megvédeni!"

"Mitől működik az erdő? Attól, hogy egy sokszereplős közösség összehangoltan és egymásra épülten működteti. Az erdő növények és állatok életközössége, egyik sem létezik a másik nélkül, közösen reagálnak a változásokra. Minél többféle növényfaj és állatfaj él abban az erdőben, annál sokszínűbb, azaz minél magasabb a biodiverzitás, annál életképesebb és erősebb az erdő. A legkomplexebb élő rendszer a földön."

"Az erdész, aki bükköst nevel, gótikus katedrálisokat emel."

"Tavasszal fészekrabló dúvad, ősszel lelkes erdőfelújító munkatárs. A kétarcú szajkó vagy más néven mátyásmadár az egész országban elterjedt fészkelő."

"Hazánk legidősebb és leghosszabb feketefenyősora Keszthely és Fenékpuszta között húzódik 6 km hosszan. A romantikus lelkű Festetics II. Tasziló ültette szíve hölgyének 1880 körül. Hajdanán 900 fenyő alkotta az allét, mára sok kipusztult és folyamatos pótlásra szorul a híresen szép örökzöld szerelmi vallomás."

A könyv adatai:

Kiadó:                         Fekete Sas Kiadó

Megjelenés:                   2022.

Megvásárolható:           Fekete Sas Kiadótól

Oldalszám:                   232 (102 oldal fotóval)

Borító:                         Kartonált, füles (puha)

Fülszöveg:

Avagy, hogy vannak a magyar erdők, ki vigyáz rájuk, van-e jövőjük?

Magányosan kering a Föld nevű bolygó a sötét végtelen űrben. Egyetlen van belőle, egyszeri és megismételhetetlen. Hátán hordja milliónyi lakóját; embereket, állatokat, növényeket, egyszerűbb és bonyolultabb teremtményeket. Mind-mind teszi a dolgát, ahogyan az eleve elrendeltetett, miközben csak az ember gondolja mind közül, hogy ő áll az összes élőlény felett…

Drón ereszkedik lassan az erdő fölé, a zöldet pásztázza. Megkülönbözteti a fenyőt a lombhullatótól, fiatal erdőt az időstől, beteget az egészségestől, hőkamerájával látja a vadakat. Pontosan meg tudja mondani, hogy hol éjszakáznak a szarvasok, hol járnak a vaddisznók, jó volt-e a tavalyi makktermés és mekkora az idei szaporulat…

Ember és erdő. Csodálatra méltó lények, jelenlegi ismereteink szerint pótolhatatlanok. Az erdő kezdetektől fogva kíséri a Homo sapienst, segítségével óceánokon keltünk át, háborúkat nyertünk meg, teleket vészeltünk át, falvakat városokat építettünk. Társunk bölcsőtől sírig. Az ember átkozottul okos lény, jól tudja, hogy mennyire fontosak az erdők. De akkor miért haldokolnak? Miért vannak a 24. órában? Az erdő nem élet-halál kérdése. Annál sokkal fontosabb.

Zelei Anna

A WWF Magyarország által ajánlott kötet!

“Az erdők napjaink környezeti válságának tükrei. A felpörgő klímaváltozás erdőket is alakító hatásairól egyre többet hallunk, ugyanakkor ritkán gondolunk arra, hogy az ember által előidézett drámai folyamat csak az egyik utolsó csepp a pohárban. Valójában évszázadok óta pusztítjuk, gyengítjük és alakítjuk át erdeinket, alig törődve a következményekkel. Miközben az erdők még így, leromlott állapotukban is felbecsülhetetlen értéket jelentenek számunkra.

Az erdőkért sokan aggódnak. Egy-egy tarvágás néha lakossági tiltakozásokat is elindít. Magyarországon a szűk erdész és természetvédő berkeken túl mégis kevesen emelnek szót az erdők hatékonyabb, országos szintű védelme érdekében. Zelei Anna kivétel, aki bizony szót emel, sőt tollat ragad. Páratlan lendülettel írja le gondolatait az erdők történetével, működésével, a létüket fenyegető kihívásokkal kapcsolatban. A sok összegyűjtött ismeretet remek fotókkal, sőt versekkel illusztrálja. Ajánljuk könyvét mindazoknak, akik szívükön viselik a hazai erdők sorsát, többet szeretnének tudni róluk és a rájuk leselkedő veszélyekről, vagy akár tennének is értük.”

Dr. Gálhidy László

WWF Magyarország, Erdő programvezető