Eduardo Sacheri: Így szerettelek
Kedves Olvasó!
Nagyon szépen köszönöm az Agave Kiadónak a lehetőséget!
Az '50-es, '60-as évek forrongó Argentín minden napokba vezetett az író. Főként női sorsokat jelenített meg a lapokon. A kiadó úgy írta, hogy Elena Ferrante rajongóknak tudják ajánlani. Ahogy elolvastam megértettem, az emberi sorsok ilyen összetett és fájdalmas bemutatása Elena Ferrante regényeiben is ott van. Ugyanakkor valahogy a könyv utolsó lapján nekem még az Üvöltő szelek című könyv is eszembe jutott.
Maga a történet középpontjában Ofélia áll, akinek van három lány testvére, a két idősebb férjhez ment már, mégis rengeteg időt töltenek a fiatalabb testvérekkel. Oféliának már van egy vőlegénye, amikor elkezdődik a regény. Delfina, a legkisebb lány pedig bemutatja a barátját a családnak. Manuel okos, művelt férfi, akinek az érdeklődési köre, a gondolatai nagyon hasonlítanak Oféliáéra, így persze hamar egymásba szeretnek. Itt jön a képbe a történet egyik nagy kérdése, vajon egy személy képes egyszerre két emberbe beleszeretni.
A család szentsége mindennél fontosabb, legalábbis sokáig úgy tűnik Ofélia és Manuel ehhez tartja magát. Mind ketten felfogták lehetetlen helyzetüket, közben mégis viaskodnak az érzelmeikkel, szeretik a jegyestársukat, mégis a másik iránti vonzalom az idővel csaknem tűnik el. Ofélia nem bontja fel az eljegyzését, sőt végül férjhez megy, mivel úgy érzi bár szerelmes Manuel-be, de a vőlegényét is szereti. Az ő kapcsolatuk bonyolultsága, vívódásaikról szól a történet, pont emiatt erről többet nem is írok, nem szeretném előre elárulni mi lesz a vonzalmuk sorsa.
Egy elnyomó diktatúra idején játszódik a történet, amikor a férfiak főleg politikáról, lázadásokról beszéltek, közben pedig a női helyzetek is tisztán látszanak.
Furcsa egy regény volt, azt meg kell hagyni. A vége lepett meg a legjobban, ilyen lezárásra cseppet sem számítottam.
Értékelésem: ✯✯✯✯
(4/5)
Fülszöveg:
Ofelia Fernández Mollé boldog lány, aki házasodni készül, ám élete váratlanul egymással ellentétes érzelmek pókhálójává válik: az élvezet, a nyugtalanság, a boldogság, a bizonytalanság, a félelem és rengeteg bűntudat lesz a sajátja. Nagy lelki vívódások és nehéz döntések árán válik felnőtt nővé, aki sajátos módon néz szembe a körülményekkel.
Ofelia az 1950-es és 1960-as években sok nőtársához hasonlóan, látványos botránysorozat nélkül szakít a családi és a társadalmi elvárásokkal. Nem akar kizárólag háziasszony lenni, nem dolgozik az apja mellett és nem menekül el a szerelmi bonyodalmak elől sem.
Eduardo Sacheri új regényében a nemi szerepek, a szerelembe esés, a szerelem kizárólagossága, a házasság, a fájdalom, a titok, a sors és a belső szabadság kérdéseit feszegeti. Hősnője pedig méltó minden olyan korszakhoz, amikor az erkölcsi rend alapjai meglazulnak és egy újfajta nőtípus van születőben.