Alessandro Baricco: Selyem
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
"Talán jobb, ha tisztázom még, hogy tizenkilencedik századi történetről van szó: fontos, hogy senki se várjon repülőgépeket, mosóautomatákat és pszichiátereket. Nincsenek. Bár ma se volnának."
"– Valaha ismertem valakit, aki építtetett egy vasutat csak magának.
Mondta.
– Az a szép, hogy teljesen egyenesre csináltatta, száz kilométereken át nem volt kanyar. Valami oka is volt rá, de nem emlékszem mi. Az okok mindig feledésbe merülnek."
"Hervé Joncour napokig visszavonultan élt, ritkán bukkant fel a faluban, idejét azzal múlatta, hogy az előbb-utóbb megépülő park tervén dolgozott. Egymás után töltötte meg a papírokat különös rajzokkal, valamiféle szerkezetnek látszottak. Egyik este Hélène megkérdezte:
– Mi ez?
– Madárház.
– Madárház?
– Igen.
– És mire jó?
Hervé Joncour a rajzokra meredt.
– Telerakod madarakkal, amennyivel csak bírod, aztán egy szép napon, amikor valami boldogság ér, kinyitod, és nézed, amint elrepülnek."
"Minthogy a kétségbeesés tőle idegen szertelenség volt, végigtekintett azon, ami életéből maradt, és nekilátott, hogy újra rendbe hozza, rendületlenül munkálkodva, mint jó kertész a vihar utáni reggelen."
"Csodálatos selyemkelmék a hordszék körül, ezer szín, narancs, fehér, okkersárga, ezüst, és sehol egy nyílás azon a csodálatos fészken, csak az áthatolhatatlan, hullámzó, a semminél is könnyebb színek suhogása."
"Az idő tájt Japán csakugyan a világ túlsó felén volt. Egy sziget – szigetekből, mely kétszáz évig az emberiség többi részétől elvágva élt, a szárazfölddel jóformán minden kapcsolatot elutasított, idegeneket nem engedett be. A kínai part majdnem kétszáz mérföldnyire húzódott, de egy császári rendelet még távolabbra tolta azzal, hogy az egész szigeten megtiltotta az olyan csónakok építését, melyekhez egynél több fa kell. Egyébként a törvény, a maga módján ragyogó logikával, a haza elhagyását nem akadályozta meg, csak halálra ítélte mindazokat, akik megpróbáltak visszatérni."
"Baldabiou húsz éve jött a városba, egyenesen a polgármester irodájába tartott, kérdezés nélkül bement, letett az íróasztalra egy alkonyatszínben játszó selyemsálat, s azt kérdezte
– Tudja, mi ez?
– Valami női dolog.
– Téved. Férfidolog: pénz.
A polgármester kidobatta. Baldabiou építtetett egy fonodát lent a folyónál, a selyemhernyó-tenyészeteknek egy csűrt az erdő hátában és egy Szent Ágnesnek szentelt kis templomot a Vivier-be vezető útkereszteződésnél. Fölvett vagy harminc munkást, Olaszországból hozatott egy fából készült, csupa kerék és fogaskerék gépet, és hét hónapig ki sem nyitotta a száját. Akkor visszament a polgármesterhez, s az íróasztalra tett harmincezer frankot szépen összerendezett, nagy címletű bankjegyekben.
– Tudja, mi ez?
– Pénz.
– Tévedés. Annak a bizonyítéka, hogy maga egy nagy marha."
"[…] az élet időnkint úgy megkever, hogy az embernek már nincs mit mondania […]"
Fülszöveg:
A hazájában már elismert írónak számító Baricco számára ez az 1996-ban megjelent könyv hozta el a nagy áttörést, a nemzetközi sikert. A XIX. század második felében játszódó regény főhőse a katonai karrier helyett a kereskedelmi utazó kalandos életét választó Hervé Joncour, akinek eleinte Észak-Afrikába, később pedig Japánba kell utaznia a selyemgyártásra szakosodott városkája megélhetését biztosító selyemhernyópetékért. S hogy miért vállalkozik egy boldog házasságban élő fiatalember ilyen fáradságos és veszélyes útra még azután is, hogy Japán a polgárháború zűrzavarába süllyed? Hervé Joncour kielégíthetetlen vágyától hajtva kel ismét útra, mert egyetlen pillantásával megigézte őt annak a japán nagyúrnak a kedvese, akivel üzletelni szokott. „Mondhatnánk, hogy szerelmi történet. De ha csupán az volna, nem érné meg elmondani” – írta Baricco a Selyemről –, és valóban: ez a finom erotikával átszőtt rövid regény az emberi lét alapkérdéseivel szembesíti az olvasót.