Boris Vian: Tajtékos napok
Kedves Olvasó!
Boris Vian idézettel kezdeném ezt a bejegyzést.
"Élni annyi, mint röhögni a halálon, és belehalni a röhögésbe."
A Tajtékos napok című könyve egy nagyon szürreális történet. Úgy éreztem magam az olvasása közben, mintha Alice lennék Csodaországban.
A könyv helyenként elrugaszkodott a valóságtól, elég abszurd jeleneteket alkotva, mégis élethű történetek bontakoztak ki a sorokból. Görbe tükör a világnak és nem csak annak a kornak, amikor Boris Vian megírta ezt a könyvet, hanem a jelenkor embereinek is.
Megrázott a végkifejlett, mégis örülök, hogy elolvastam.
Poket zsebkönyvekben még virágok rajzai is bele kerültek, amiknek a változásai végig követték a könyv történetét. Gyönyörű és különleges zsebkönyvvel gazdagodtam, amikor megvettem.
Ez a könyv nem véletlenül vált klasszikussá, csak ajánlani tudom.
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
"Majdnem mindig jókedve volt, a maradék idejét pedig alvással töltötte."
"Kis rózsaszín felhő ereszkedett le az égből, és feléjük közeledett.
– Menjünk bele! – javallotta a fiú.
– Rajta!
És a felhő beburkolta őket. Meleg volt benne, és fahéjascukor-illat."
"– Jaj! – mondta Colin. – Mivel tartozom?
– Nagyon sokkal – felelte a gyógynok. – Legjobb lenne, ha leütne, és elrohanna fizetés nélkül…"
"– Úgy értem – helyesbített az igazgató –, eddig milyen tevékenységet űzött?
– Leginkább a komor gondolatokat.
– Hogyan? – hökkent meg az igazgató.
– A komor gondolatokat igyekszem elűzni magamtól."
"– Nem szeret dolgozni? – kérdezte a kereskedő.
– Utálok – felelte Colin. – A munka a gép rangjára süllyeszti az embert."
"- Biztos lehet benne hogy jó árat fogok adni érte.
- Nagyon fogok örülni neki. Mostanában olyan sok bajom van.
- Így van ez, nem mehet mindig jól.
- De jobb lenne, ha nem menne mindig rosszul - mondta Colin. - Az ember sokkal jobban emlékezik a jó pillanataira. Akkor hát mi haszna rosszaknak?"
"Az emberek nem változnak meg. A dolgok változnak."
