Losonczy Attila: Panelek mögött
Kedves Olvasó!
Köszönöm szépen Romics Viviennek és a Fekete Sas Kiadónak az újabb lehetőséget!
Mostanában egyre inkább örülök a novellás könyveknek, amelyeket egyszerűbb olvasnom útközben. Sokszor át kell szállnom, amikor novellákat olvasok nem akadok meg a történet kellős közepén és nem kell később felvennem a fonalat.
Panelek mögött című kötet mérete kicsi, könnyű tömegközlekedésnél magammal hordanom. A legjobban az első novella tetszett, amelyben sakk figurák beszélgettek egymással, fanyar humor, a múlt és a jelen találkozása, érdekes történet.
Érdekes, különleges az író stílusa, cinikus humora, fanyar világlátása. Eddig még nem találkoztam hasonló művekkel.
A borítót Papp Ákos Belátás című fotójának felhasználásával Romics Vivien tervezte.
Értékelésem: ✯✯✯✯
(4/5)
Idézetek:
"- (...) Lehet, hogy lassan kuriózumnak számítunk, de ne feledje, a kuriózumok előbb-utóbb ismét divatba jönnek! Úgyhogy ne féljen, fiatal barátom, a mi időnk még nem járt le!"
"Sok féle csend létezik.
Vihar előtti csend. A szorongás csendje. A feszül várakozásé..., ahol minden egyes szó, olyan, mint égő kanóc a puskaporos hordó mellett. (...)"
"A hulladék valójában bennünket szelektál: képesek vagyunk-e megszabadulni a fölöslegünktől, avagy el tudjuk-e engedni a múltat?"
A könyv adatai:
Kiadó: Fekete Sas Kiadó
Megjelenés: 2021
Oldalszám: 120
Borító: Puhatáblás
Megvásárolható: Fekete Sas Kiadó
Fülszöveg:
Losonczy Attila novellagyűjteménye a maga szűkszavúságában, végtelen fegyelmezettségével és empátiájával, hiúság nélküli emberszeretetével ritka értékű kötet. Megkapó tömörségű, olykor finoman ironizáló, versközelien gyémántcsiszolású kisprózájában feléleszti a szépirodalmi szociográfia műfaját. Kötetének egyik legidőszerűbb darabja a Csend-(elm)élet, amelyről eszünkbe jutnak az elmúlt másfél év kínjai: „A csend félelmetes. Oly síri. Ráébreszt önnön magányunkra és kisszerűségünkre. Félünk-rettegünk tőle, ezért kapcsolunk be tévét-rádiót otthon… ezért tömködjük be fülünket az mp3 fülhallgatójával, nehogy véletlenül észleljük önmagunk csendjét.” A szerző szereti ugyan embertársait, de azért gyakran alkot csattanós kis paródiákat is: többek között az Entellektüel népkonyhák helyezkedő, törtető írócskáiról, a Forgatáson nyűglődő statisztáiról, vagy éppen a Foglyokban felbukkanó, egyáltalán nem nagymamás szendvics- és tortafaló hölgyekről. És igazi vándormotívumként, arról a kétszer – Napirend, Gondtalanok – felbukkanó, idős házaspárról, akiknek a Lajcsi-féle kisbolt, illetve egy igazi kricsmi olcsó szeszei kínálnak megváltást.