Antonie de Saint-Exupèry: A kis herceg
Kedves Olvasó!
Mostanában nagyon érdekelt Exupèry-ék élete, műveik. Antonie de Saint-Exupèry-től ebben a hónapban már elolvastam Az ember földje című kötetet, amihez kapcsolódik A kis herceg, így most ezt a kötetét újra is olvastam.
Már nem emlékszem mikor olvastam először, másodszor 2019-ben olvastam. Emlékeztem a történetre, mégis másfajta olvasásélményt adott. Más részekre figyeltem oda jobban. A mostani olvasásomkor már inkább a felnőttek szerepe, a munkavilága gondolkodtatott el, nem pedig a Kis herceg, a rózsája, a róka vagy épp a pilóta. Úgy gondolom újabb és újabb újra olvasásaimnál megint más részeken fogok eltöprengeni, más jelenetek fognak megfogni és ez így van jól. Soha nem fogom megunni.
Ide beillesztem a három évvel ezelőtti véleményemet, amivel továbbra is egyetértek.
Nagyon sok mondanivalója van ennek a történetnek és biztos elgondolkodtatja az olvasót az életről, a tettekről, célokról. Egy naiv, tiszta gyermeki szemmel figyelhetjük meg a felnőttek világát és a könyv végén azt kívántam bárcsak még gyermek maradhatnék. Olyan kedvesen figyelni és rácsodálkozni a világra, mint ahogy a Kis herceg teszi. Ez a történet sok mindenre tanít, köztük arra, hogy a kis dolgokban is megtaláljuk a csodát, különlegességet, ne váljunk egyhangúvá, szürke felnőtté.
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."
"Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."
"– (…) Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.– Jó, jó, de hogyan? – kérdezte a kis herceg.
– Sok-sok türelem kell hozzá – felelte a róka. – Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz…"
"– Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz – mondta a róka. – Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet…"
"– Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.
– Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem – mondta a kígyó."
"- Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat."
"Én azonban nyugodt maradtam. Eszembe jutott a róka. Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja."
A könyv adatai:
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2017
Oldalszám: 96
Borító: Keménytáblás
Fordította:: Burján Monika
Fülszöveg:
Egy aranyhajú kisfiú bolygóról bolygóra vándorol, rácsodálkozik a felnőttek furcsa világára, és megtanulja, hogy az igazán lényegest csak a szívünkkel láthatjuk.
A francia pilóta-író csodálatos kis remekművét gyerekek és felnőttek milliói olvassák szerte a világban immár több mint hét évtizede. Az énformáló találkozásokkal teli, a gyermekkor csodaváró hitét a felnőttkor kiábrándult józanságával szembeállító történetet olvashatjuk akár szívmelengető, időtlen meseként, akár elgondolkodtató, többrétegű filozofikus példázatként.
Egy biztos: minden életkorban mindenki megtalálja benne a neki szóló üzenetet.
Az „égből” pottyant kisfiú és a pilóta barátságát elbeszélő kis könyv először New York-ban jelent meg 1943-ban, Antoine de Saint-Exupéry amerikai emigrációja idején.
A kis herceg azóta a világirodalom legtöbbet olvasott, legtöbb példányban kiadott, legtöbb nyelvre lefordított művévé vált.
