2022. január

Asztalos Emese (szerk.) · Horváth Panna (szerk.) · Juhász Anna (szerk.): Szemközt ​a pusztulással egy ember lépked hangtalan      &   Pilinszky János összes versei

Kedves Olvasó!

Ebben a bejegyzésben két könyvről szeretnék mesélni, de mindenek előtt magáról a költőről írnék. 

Pilinszky János benne van az irodalmi tankönyvekben, én sajnos nem tanultam róla anno. Először instagramon a Vates projekt oldalán a Van ilyen című verséből egy idézetet olvastam tőle és valahogy rögtön a szívembe zártam. Mutatom is azt az idézetet: 

"Csönd akartam lenni

és dobogás.

Lépcső közé szorult világ,

senki és semmi. Hétvégi remény."

Pilinszky költészetére nagy hatást gyakorolt, amikor 1944-ben behívták katonának és egészen Harbach nevű német faluig mentek a csapatával, ahol is szembe találta magát a fasizmus szörnyűségeivel, a lágerek borzalmaival, a holokauszttal. A háború után, ahogy sok más író, költő társa, mint például Nemes Nagy Ágnes, a szovjet mintára épült politikai helyzetnek voltak kitéve. Ez azt jelentette, hogy a művészeket, írókat, költőket, festőket, zenészeket stb. a három T szerint kategorizálták, vagyis támogatott, tűrt, tiltott. Pilinszkyt inkább utóbbi kettőbe sorolták, olykor megtűrték, de gyakran tiltották. Később a politikai helyzet enyhülése után egyre több verses kötete jelenhetett meg, Európába, főleg Párizsba is eltudott utazni. 

Márkus Anna festőnő iránt első látásra vonzalmat érzett. Egy kiránduláson találkoztak, Pilinszky próbált a hölggyel festészetről beszélgetni, amihez lássuk be nem nagyon értett a költő. Az Aranymadár című kötetet közösen alkották meg, és a munkafolyamat végére össze is házasodtak, ám ez nem tartott sokáig, pár hónappal a házasság kötés után külön költöztek. Bár Pilinszky nagyon szerette Annát, majd élettársát és második feleségét is, mégis volt egy nagy titka, amit nem tudott elfogadni magában, megbékélni vele a mélyen hívő éne, ugyanis Pilinszky a férfiakhoz vonzódott. Czeizel Endre orvos-genetikus több tanulmányában is arra következtet, hogy a költő látens homoszexuális volt, ám vallása nem tette lehetővé számára, hogy megélje énjének ezt a részét.  

Napi három doboz cigarettát szívott, ami miatt a legtöbb képén megjelenik a füst, homály. Sok alkoholt és töménytelen kávét ivott, számolatlanul szedett gyógyszereket. Ezek ellenére élete végefelé teli volt tervekkel, ötletekkel, hirtelen érte a halál, 59 és fél éves korában, a második szívinfarktusának következtében hunyt el.

A fent említett adatokat Nyári Krisztián: Így szerettek ők  ; a 12-es irodalom tankönyvemből és a Wikipédiáról írtam ki.  

    Most pedig az utolsó sorokban szeretnék kicsit mesélni a két könyvről, ami miatt most írtam Pilinszky Jánosról. Tavaly, 2021-ben volt a Pilinszky100, ugyanis 100 évvel ezelőtt született a költő, ennek alkalmából az először egész évben a centenáriumi évet tartottak, vagyis egész évben különböző programokkal emlékeztek meg Pilinszkyről. Ennek keretén belül a Poket zsebkönyvek kiadták a Szemközt ​a pusztulással egy ember lépked hangtalan, amiben mind a 20. század, mind a 21. század költői, írói megemlékeznek Pilinszkyről. Barátai, pálya társai mesélnek Pilinszkyvel kötött barátságukról a kötet első felében, míg a másodikban a kortársak írnak arról, hogyan ismerkedtek meg a költő munkáságával. Fantasztikus olvasmány! Az írások között megjelennek Pilinszky versei is és a róla készült fekete fehér fényképek. 

    Ha pedig már ennyi mindent megtudtam a költőről szerettem volna a munkásságában még jobban elmerülni, így megvettem az összes verseit és januárban sikerült is kiolvasnom. 

Mind a két könyvet, valamint a fent említett Nyári Krisztián: Így szerettek ők című kötetet is csak ajánlani tudom, vedd a kezedbe kedves Olvasó! 💖  

Értékelésem: ✯✯✯✯✯

                              (5/5)

Fülszöveg:

Szemközt ​a pusztulással egy ember lépked hangtalan

„Nincs ​is szavam.” – szerepel az Apokrifben, a költemény egyetlen sortörése előtt, e látványosan kiemelt helyen. A valódi megértést ugyanis a szöveg hiánya, a csönd követi. Kötetünkben a költőről szóló elmélkedések e csöndhöz, a Pilinszky-versek megértését követő ámulathoz vezető ösvények, utak. Ehhez az utazáshoz kínáljuk születésének századik évfordulóján szöveggyűjteményünket. Válogatásunk egyszerre szemléz Pilinszky kortársainak, barátainak, a 20. század irodalmárainak, valamint jelenkorunk íróinak, költőinek szavai között. A Pilinszky-centenárium lehetővé tette ugyanis, hogy a 21. század meghatározó gondolkodói a Pilinszky100 beszélgetéssorozata keretében osszák meg gondolataikat, belső kötődésüket ehhez az utánozhatatlan életműhöz. Nagy megtiszteltetés, hogy e szavakat (az élő beszélgetések rögzített változatát) mi írásban közölhetjük. A kötet Pilinszky-képét Balla Demeter, a Petőfi Irodalmi Múzeumban található, eddig még publikálatlan fotói teszik még teljesebbé, ahol a költő krisztusi, áttetsző, füstben gomolygó portréi mellett vidám, társaságban mosolygó arcával is találkozhatunk.

Pilinszky János összes versei

Amikor a 25 éves Pilinszky János első verseskötete, a Trapéz és korlát 1946-ban megjelent, már mögötte voltak a legdöntőbb élmények, amelyek megalapozták egész életére szóló metafizikai és erkölcsi világképét, szorongásosságát, felelősségtudatát a világ bűneiben és részvétét mindenki szenvedései iránt. Ez a hozzáállás és a belőle következő költői témavilág ugyan a következő évtizedekben bővült, a költemények, s a hozzájuk kapcsolódó prózai és drámai műformák gazdagodtak – de végül is az 1981-ben 60 éves korában meghalt költő életműve ugyanannak a léleknek következetesen magát adó képe, viszonya önmagához és az örökkévalósághoz. Az otthoni neveltetés és a nagy humanisztikus műveltséget adó Piarista Gimnázium megerősítette és következetes világnézetté formálta az eleve lelki alkaton alapuló katolikus mindenségélményt.