Kepes András: A boldog hülye és az okos depressziós
Kedves Olvasó!
Kicsit sok idő telt el a legutóbbi bejegyzésem óta, ennek fő oka az, hogy a legtöbb időmet a tanulás teszi ki. Így olvasásra sem jut elég időm, de főként a bejegyzésekkel csúsztam el. Nem tudok jelenleg semmit sem ígérni, azon kívül, hogy nem adom fel sem az instagram profilomat, sem a blogomat. Ahogy tudok folyton jelentkezni fogok. 💕
Na de most már inkább a könyvről írnék. Amikor megjelent sokan elolvasták, sok jó véleményt hallottam róla, de valamiért az egyre bővülő kívánságlistámon nem került előrébb. Aztán egyik napról a másikra lekerültek ezek a könyvek a boltok polcairól. A háttérben folyó harcokról alig, de szép lassan az olvasók is tudomást szerezhettek.
A könyv nagyszerű, nagyon élveztem olvasni és elmerülni a sorokban. Kepes András gondolatai, óriási kutatómunkája tükröződik a lapokon. Fő gondolata, a címe is a könyvnek vajon tényleg boldog minden hülye és minden okos depressziós? Egyáltalán ki a hülye és ki az okos? Kedves Olvasó, ha neki fogsz ennek a könyvnek a végén megtudhatod eme kérdésekre a választ, ám hamarabb nem szeretném lelőni a poént.
Arról viszont szeretnék említést tenni, hogy Kepes András nem csak kutatásai eredményeit, szakemberek könyveit, elmélkedéseit osztja meg ebben a könyvében, hanem a saját életútját, hibáit, és azokból levonja a tanulságait, valamint gyerekei nevelésébe és karrierjének fejlődésébe is betekintést nyújt. Szemléletmódja, ahogy a dolgokhoz áll, humora nagyon tetszett. Üdítő, elgondolkodtató könyv és csak ajánlani tudom, hogy Te is vedd kezedbe, olvasd el. 💖
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
"- Ez teljesen elterelte a figyelmemet, két ujjammal összecsippentve a hájacskát, már csak a hasammal tudtam foglalkozni, és közben arra gondoltam, hogy lehetnénk boldog, ha már ez a kis súlyfölösleg is boldogtalanná tesz? Holott, folytattam a saját gondolatomat, igazán nem kellene, hogy zavarjon, hiszen az íróasztalomon, az orrom előtt áll a boldogság és a szerencse távol-keleti szentje, Pu-taj. Márpedig a zen szerzetesnek - (...) - hatalmas pocakja van, lám, mégis milyen vidám és boldog. Én meg ezen a néhány dekán bosszankodom? Micsoda nevetséges hiúság!"
"Változás után sóvárgunk, miközben nem merünk kimozdulni a komfortzónánkból. Pedig, ahogy Einstein mondta: „Valamit újra és újra ugyanúgy ismételni, s közben azt várni, hogy az eredmény más legyen, az maga az őrültség.”"
"A mesterséges intelligencia hozhat hasonló, rutinszerű döntéseket, mint ma a politikusok, de ideálisakat nem, mert ahhoz morál, tisztesség, emberség, hit, empátia, könyörület, kritikus gondolkodás is szükségeltetik. Márpedig erre egy gép aligha lesz alkalmas. Erre csak a természetes intelligencia, az ember képes. Az ember lenne képes…"
"A kísérleti pszichológiában az a jó, hogy mindig találhatunk egy kutatást, ami a véleményünket igazolja. És az a rossz, hogy mindig van egy másik kutatás, ami cáfolja, de legalábbis árnyalja a véleményünket."
Fülszöveg:
„Azt mondják, amikor az ember öregedni kezd, birokra kél benne a bölcsesség és a hiúság. Akiben az utóbbi győz, pozíciókra tör, bizonygatni kezdi, milyen eredményeket ért el az élete során, és többnyire elégedetlen, cinikus öregember lesz. A bölcsnek viszont lassanként összeáll a világ, megtanulja fölülről szemlélni a dolgokat, megértő és derűs lesz, s minden a helyére kerül.”
Az örökfiatal szerző, akit természetesen még nem érintett meg az öregség, elhatározta, végére jár: lehet-e manapság valaki egyszerre intelligens és optimista, vagy aki boldog, az szükségszerűen hülye is? Saját élettapasztalatait és a tudományt – a kultúrtörténetet, a pszichológiát, sőt az atomfizikát – segítségül hívva szellemes és tanulságos elmélkedésre invitál.
