Amy Harmon: Csak a szél tudja
Kedves Olvasó!
Amy Harmon-tól már korábban elolvastam a Homokból és hamuból, valamint az Arctalan szerelem című könyveit. Ez a kettő könyv rögtön magával ragadott és lássuk be nem tudnék nem elfogultan írni az írónő regényeiről.
Ahogy előző kötetei, úgy a Csak a szél tudja is nagyon szépen ki volt dolgozva. A szereplők ábrázolása csodálatos volt. Azonnal szívembe zártam Anne-t, Eoin-t és Thomas-t. A fikció és az igaz történet jól kapcsolódott össze. Minden kis részletre ügyelt az írónő, ami lássuk be egy időutazós könyvben nagyon is lényeges tud lenni.
Tetszett, hogy bár Anne a főszereplője a történetnek, az ő narrációjával olvashat az olvasó, mégis Thomas napló bejegyzéseiből a férfi gondolatait, érzéseit is megismerhetjük. Érzéki jelenetek és a két főszereplő szerelme különlegessé tette ezt a könyvet. Nem sok hasonló csodálatos történetet, szerelmet olvastam eddig. Az egész könyvben érződött mennyire közel áll ez a történet az írónőhöz is, így örültem, hogy ennek a könyvnek a végén is volt a szerző megjegyzése rész, ahonnan még pár új információt is kaptam.
A fejezetek elején Yeats verseiből az idézetek megérintettek és arra ösztönöznek, hogy ne csak magyar versek iránt érdeklődjek.
Fantasztikus könyv és mindenkinek csak ajánlani tudom a Csak a szél tudja és Amy Harmon többi könyvét is! ❤️
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Idézetek:
"Az örvényből kihúztalak,ágyat vetek neked,tünékeny, régi árnyalak,a múlt újra él veled.Gyötrelem által vert gyökereta vágy, s kőszívem megrepedt,Most csontok és verőerekfogadnak hűséget neked.A szél egy dalt sodor felém,hangot, ideje rég lejárt,felsír az élet túlfelén,életből így formál halált.Ne menj a víz közelébe hát,kerüld a tengert és fövényt,ki elmerül, nem leli otthonát,már elsodort az ár, ne menj."
"(…) a szél és a víz ismeri a föld minden titkát. Mindent láttak és hallottak, amit valaha mondtak és tettek ezen a földön. És ha figyelsz, neked is elmesélik minden történetüket, eléneklik az összes dalukat. Mindazoknak a történetét, akik valaha éltek a földön. Millió és millió élet. Millió és millió történet."
"De ő mindig azt mondta, a szél pletykás fickó, ha nem akarod, hogy kifecsegje a titkaidat, jobb, ha a sziklának mondod el. Azt mondja, azért olyan sziklás Írország. A szikla magába issza a szavakat, és soha, senkinek sem árulja el. Szerencse, mert az írek szeretnek fecsegni.""Tudja, hogy mondják azt errefelé, ha valaki mindörökre elmegy? Azt mondják: "ír módra búcsúzik."
"- Egyszer... egyszer majd az ükunokáid eljönnek ide, Dromahairbe, felmennek a dombra, ott, a templom mögött, ahol a gyerekeidet megkeresztelték, ahol az esküvőjük volt, és ahol örök nyugalomra helyezték őket, és ott fognak ülni a ballinagari temetőben, egy síron, amelyen a Gallagher név áll, és tudni fogják, hogy ez volt az otthonod, és mivel a te otthonod volt, az ő otthonuk is. Írország már csak ilyen: hazahívja a gyermekeit. Ha nem maradsz itt, Írországban, kihez jöjjenek haza?"
„a kitalált történetek a jövőről szólnak. Az igaz történetek meg a múltról. Az egyik alakítható, formálható. A másikat senki sem változtathatja meg. – Néha a kettő egy és ugyanaz. Minden attól függ, hogy ki az aki mesél.”
"-Néha alig ismerek magamra a tükörben. De nem az arcom változott meg, hanem a tekintet, amivel a világot nézem."
"Nem tudom elképzelni, hogy férfi valaha szeretett úgy nőtt, ahogy én szeretem Anne-t. Mert ha így lenne, akkor néptelenek volnának az utcák, a szántóföldeket pedig felverné a gyom. Leállnának a gyárak, bezárnának az üzletek, mert a férfiak mind a feleségük lába előtt térdepelnének, nem látnának, nem hallanának, nem figyelnének senki másra, csak a párjukra. Ha minden férfi úgy szeretné a feleségét, ahogy én Anne-t, többé semmiféle hasznunkat nem venné a világ. A világ pedig végre békére lelne. Talán véget érnének a háborúk, megszűnne a viszály, nem csinálnánk többé semmi mást, csak szeretnénk egymást."
"- Csakhogy előkerül végre, fiatalasszony! - méltatlankodott. - A múlt héten már elindultam gyalog Garvagh Glebe-be, de Dornan atya hazavonszolt. Azt hiszi, demens vagyok. Nem érti meg, hogy csak öreg vagyok, és nyers a modorom."
"Hiszen megígérte, hogy írni fog. És meg is tartotta az ígéretét."
Fülszöveg:
"Kettétörtem a szívem,
ütöttem vadul.
Milyen anyag? Úgy hittem,
kőből alakult,
s hogy e sötét és elhagyott terem
mélyéből előlépsz, Szerelem."