Edgar Allen Poe: A fekete macska
Kedves Olvasó!
A 2020 áprilisa és májusa nekem főként az érettségiről szólt, ezért az irodalom tételeimben megjelenő könyveket újra olvastam. Április a krimi tételé volt. Már korábban is szerettem volna Edgar Allan Poe-tól olvasni, főleg mióta rátaláltam a Helikon zsebkönyvekre. Ez a kiskönyv novella válogatásokból áll. Edgar Allan Poe brutálisan ír. A detektívregények előfutáraként megjelenik Dupin is a második, illetve az utolsó részben. Tetszett, ahogy elemezte a történéseket, perszer a brutalitás ezekben a történetekben sem hiányzott.
Maga A fekete macska egy történet, ami arról szól, hogy egy tisztességes férfi miután alkoholista lesz, hogyan csúszik le és lesz egyre szadistább. Bántja szegény fekete macskát, majd a feleségét is. Az olvasó a gyilkosságot a gyilkos férfi szemén át követi.
Ezek a történetek mind kegyetlenek és brutálisak, felkavarják az olvasót. Mégis klasszikussá váltak és a krimik alapjait képzik. Azoknak ajánlom ezt a könyvet elolvasni, akik szeretik a krimit és kicsit filozofikus történeteket, de nem okoz problémát, hogy gyakran az elkövető szemén keresztül látják az eseményeket.
Értékelésem: ✯✯✯✯⭐
(4,5/5)
Fülszöveg:
Edgar Allan Poe új műfajt teremtett: joggal tekinthetjük őt a krimi atyjának, s művei egyik főhősét, C. Auguste Dupin-t a világirodalom detektívjei előfutárának. Poe novellái több mint másfél évszázaddal az írásuk után is hátborzongatóan izgalmasak. Misztikus rém)történetekkel, titokzatos (bűn)esetekkel találkozunk műveiben, s a sci-fi irodalom egyik első alkotóját is tisztelhetjük benne.
„Poe műveiből egy új irodalom fejlődött ki… Hol voltak a detektívtörténetek, míg Poe nem lehelt életet beléjük?”
Sir Arthur Conan Doyle
Sir Arthur Conan Doyle