Robert Louis Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hide
Kedves Olvasó!
Ezzel a poszttal zárom is a novemberi olvasmányaimat. Bár nem mindegyikről, de azokról a könyvekről, amik a legnagyobb hatást váltottak ki belőlem, írtam róluk külön posztokban. Remélem nem haragszol meg, hogy a fennmaradókról nem írok most.
Mióta az általános iskolában az ének tanárom behozta az egyik órára a Dr. Jekyll és Mr. Hide musical CD változatát, azóta szeretnék elmenni és élőben megnézni az előadást. Sajnos azóta még nem játszotta tudtommal egyik színház sem.
De legalább 2019-ben a könyvet sikerült elolvasnom! Sajnos a várt érzések elmaradtak. Nem tudott annyira magával ragadni a történet, sőt úgy éreztem ez csak alig kapcsolódhat a musical-hez. Ugyanis ebben a történetben Mr. Utterson ügyvéd szemszögéből tárja fel az író az eseményeket. Pont emiatt alig derül ki valami is Dr. Jekyll kísérletéről, vagy épp Mr. Hide különös viselkedéséről, a két személyiség szokásiról. Cseppet sem volt részlet gazda, de merem feltételezni, hogy a hiányérzetem csak abból ered, hogy már ismertem az alap történetet, talán ezek nélkül élvezhetőbb lett volna.
Ha már ismét egy Helikon zsebkönyvről írtam, azért annyit legalább megjegyeznék, hogy nagyon szeretem a borítóikat és a méretüket. Bár nem annyira kicsik, mint a Poket zsebkönyvek, így tényleg nem tehetem zsebre, de egy rendes nagy könyv helyett sokkal kényelmesebben elfér a táskámban. Egyetlen hibája, hogy a szokásosnál is könnyebben sérül. Ez viszont nem akaszt meg és mai napig gyűjtőm a különböző példányokat.
