L. A. Casey: Gyere haza!
Kedves Olvasó!
Hiszem, hogy az adott történet akkor érkezik az életünkbe, amikor valami pluszt tud nyújtani. Ezzel a könyvvel így voltam. Már nem is tudom hány éve várhatott rám a könyvespolcon, mire végre levettem. Sírtam és nevettem is ezen a könyven.
A szereplők képesek fejlődni, változnak, ahogy a történet halad előre. A múlt és a jelen váltakozva jelenik meg a lapokon, így derül fény a hibákra, hogy Lane a főszereplőnő miért hagyja el a családját, hogy tervei szerint soha többé ne térjen vissza. Végül természetesen muszáj hazamennie, mert legjobb barátja, támasza a nagybátyja meghalt. A temetésre érkezik meg, a problémák pedig előjönnek.
Ebben a történetben nincs kedveskedés, húsba vágóan fájdalmas és realista. Rámutatt, hogy nem szabad azzal foglalkozni, amit mások mondanak, csak is önmagunkra kell figyelnünk, mit vagy épp kit szeretnénk igazán.
Megszerettem a szereplőket, de nagyon sajnáltam, hogy Harry bácsit már rögtön az első oldalakon az írónő megölt.
Az egyik kedvenc könyvem lett, csak ajánlani tudom. 💗
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Fülszöveg:
Ő volt a legjobb barátom, a legkedvesebb pótbátyám és a legjobb védelmezőm. Ő volt a legjobb, és az enyém volt.
Lane retteg a hazatéréstől. Szeretett nagybátyja, Harry váratlanul meghalt, de Lane-nek meg kell küzdenie egy régi démonával is. Kale Hunttal gyermekkoruk óta a legjobb barátok, ám ez a kapcsolat sosem volt egyszerű. Lane miatta hagyta ott a családját és költözött New Yorkba. Fájt látnia, hogy Kale valaki mással boldog, másba szerelmes. Fájt, méghozzá iszonyúan. Tehát fogta a sátorfáját és mindent hátrahagyva új életet kezdett, teljesen elvágva magát a múltjától. Ám most, hogy visszatér, a régi érzések is előtörnek, mintha egy nap sem telt volna el a távozása óta. Az érzelmek mindent elborítanak, a tragédia pedig összehozza az embereket. Vajon Lane képes lesz-e megküzdeni a múltjával, a családjával, a veszteségekkel?