2019. január

 Csáth Géza: Egy elmebeteg nő naplója

Üdvözöllek az oldalamon, kedves Olvasó!

Számomra nagyon meglepő volt, amikor Csáth Géza életéről olvastam. Pár információt leírok ide, eredeti nevén Brenner József, aki Kosztolányi Dezső unokatestvére és a Nyugat első nemzedékének  a tagja volt. Író, orvos, pszichiáter, pszichoanalitikus, legismertebb műve az Ópium. Köztudottan morfium függő volt, hipochonder és később szerfüggősége miatt paranoid képzetek gyötörték. Végül három lövéssel megölte a feleségét és később öngyilkos lett.

Ezek után jöjjön a könyv. Az Egy elmebeteg nő naplóját két részre lehet szedni. Az első részre, ahol A. G. kisasszony naplóját olvashattam, megismerhettem a hölgy által elképzelt, elvont világot, amit valóságnak hisz. A második rész már Brenner József szemszögéből mutatja be a beteget. Minden "őrültségére" megtalálta a miértet, magyarázatot tud adni, miért védekezik adott események ellen a nő elméje. Míg az első részben a nő érzelmeinek is jut szerep, addig a második rész kemény, rideg, valóságot tárja fel. 

A napló tényleg létezett, ahogy A. G. kisasszony is. Csáth Géza még a szakmája kezdetén, telve ötletekkel foglalkozik ezzel az esettel, elsők között használva a freudi módszereket.

Érdekes volt még századfordulókor alakuló pszichoanalitikáról olvasni. Bár korábban megpróbáltam elolvasni Yalomtól a Terápiás hazugságok című könyvet, Csáth regénye után már biztos voltam benne, hogy erre a műfajra még nem állok készen. Érdekesnek tartom, mégis kicsit taszít ez a téma. 

Értékelésem:  ✯✯✯

                                            (3/5)

Fülszöveg:

E ​század elején egy csodálatos fantáziával és íráskészséggel megáldott fiatal nő került a budapesti Moravcsik-féle elmeklinikára. Akkortájt végezte ott éppen klinikai gyakorlatait dr. Brenner József fiatal orvos, Csáth Géza néven országos hírű novellista és zenekritikus. Rendkívül sokoldalú tehetség: zenél és zenét szerez, felfedező értékű zenekritikát ír, ráérez a legújabb festészeti ízlésre, s úttörője a novellaműfajnak. Akármibe fog, mindig és mindenben megelőzi kora gondolkodását, ízlését, műveltségét. Így van ez orvostudományi munkásságával is. A nagy tekintélyű, de konzervatív iskolát képviselő Moravcsik professzor égisze alatt a szakmában még igazán sehol el nem ismert freudi módszereket alkalmazza betege pszichés védelmi mechanizmusainak föltárásában, megismerésébe. A korszak magyar tudományosságát a teljes nyitottság jellemezte az új törekvések iránt. Még a konzervatív Moravcsik és orvosgárdája is eltűrte, sőt segítette kezdő orvosa freudista kísérleteit. Egy zseniális adottságokkal rendelkező elmebeteg, egy zseniális fiatal orvos és lélekbúvár író, valamint egy minden újra fogékony tudományos környezet szerencsés találkozása eredményeképpen született meg Az elmebetegségek pszichikus mechanizmusa.
Ez a munka azonban nemcsak tudománytörténeti jelentőségű. A laikus számára is rendkívüli olvasmányélmény. Nemcsak azért, mert A. G. naplóföljegyzései, pszichéje védelmére kialakított szimbólumai szépírói értékűek, hanem azért is, mert Csáth Géza a tudós pontosságával s a finom érzékenységű szépíró beleérző képességével deríti föl A. G. lelkivilágának legtitkosabb zugait.