Jane Austen: Büszkeség és balítélet
Kedves Olvasó!
Mint ahogy azt az első posztnál
is írtam, most elhozom Neked azt a három könyvet, amivel a 2019-es évet
kezdtem.
A legtöbb könyvmoly már biztosan
hallott Jane Austen: Büszkeség és balítélet című klasszikus könyvéről. Tapasztalatom
szerint ezt a könyvet vagy nagyon szeretik az olvasók, vagy nagyon nem.
Számomra ez a könyv nagyon nagy kedvenc lett.
De hogyan is találkoztam először
ezzel a történettel? Pár évvel ezelőtt láttam a tévében a Kiera Knightly-féle
filmet, ami azonnal elvarázsolt. Utána rögtön elhatároztam, hogy el kell olvasnom ezt a könyvet.
A történet betekintést ad a
18.századba, mégis a szereplők akár a mai világban is élhetnének. Valóságos
ábrázolás, gördülékeny történet. Kisebb fordulatok, vicces szócsaták és romantika
jellemzi ezt az olvasmányt.
Nagyon szerettem, ahogy Jane
Austen megírta Elisabeth Bennet karakterét. A lány, aki imád olvasni, nem
érdekli mások véleménye, a saját útját járja. Rajta kívül még az
apukáját kedveltem meg, Mr. Bennet-et, aki elviselte felszínes feleségét és
szerette a lányait, támogatta őket, még ha nem is értett velük egyet.
És természetesen Mr. Darcy-t is
nagyon megkedveltem. Számomra csak a fejlődése miatt válhatott "álompasivá".
Tetszett, hogy bár eleinte gőgös, nem látott túl régi tapasztalatain, sérelmein a
történet közben mégis meglátja Lizzie értékeit, túl lát a lány anyukája és húgai
felszínességén. Hibázott, de azt később belátja és megpróbálja kijavítani, ez
kimondottan tetszett.
Értékelésem: ✯✯✯✯✯
(5/5)
Kedvenc idézeteim:
„– Súlyos választás előtt állsz, gyermekem. Mától kezdve egyik szülőd idegen lesz számodra. Az anyád nem akar többé látni, ha nem mégy feleségül Mr. Collinshoz, nekem pedig akkor ne kerülj a szemem elé, ha hozzámégy.”
„Ami engem illet, én azt a könyvet, amelyik jól van megírva, mindig túlságosan rövidnek találom.”
„Kevés embert szeretek igazán, még kevesebbről van jó véleményem. Minél jobban megismerem a világot, annál elégedetlenebb vagyok vele.”
„A büszkeség inkább azzal függ össze, hogy mi a véleményünk önmagunkról, a hiúság azzal, hogy milyen legyen rólunk mások véleménye.”
„– Téved, kedvesem, nagyon is tisztelem az idegeit. Voltaképpen régi barátaim. Idestova húsz éve örökösen rájuk hivatkozik.”
Fülszöveg:
Eredeti hangú, máig modern, magával ragadó történet, melyben magunkra ismerhetünk.